Drakula, a vérszívó vámpír – kedvenc vámpírfilmjeink

Clock icon2017. október 18. Írta: Argejó Éva

Bár Abraham Stoker soha nem járt Erdélyben, hat év kutatómunkával megalkotta Drakula kísérteties alakját, aki azóta is filmek tucatjait ihlette meg.

Az ír Abraham Stokernek 1890-ben Vámbéry Ármin mesélt a 15. században élt kegyetlen havasalföldi Vlad Tepesről, akit mindmáig Drakula gróf megtestesítőjének tekintenek. Rejtett erotikája miatt a Drakulát számos esetben hasonlították a Don Giovanni történethez. A Vlad Tepes legendán túl, Drakula alakjának kimunkálásában hatással volt még az íróra Hasfelmetsző Jack egész Londont lázban tartó, titokzatos gyilkosság-sorozata is. S bár nem Abraham Stoker találta ki a vérszívó vámpír alakját, Drakula történetével számos filmváltozat létrejöttét ő inspirálta.

Nosferatu – Drakula

Az első ilyen film Nosferatu – Drakula címmel, még a filmtörténet hajnalán, 1922-ben született a német F. W. Murnau rendezésében. Ez a fekete-fehér expresszionista stílusú film előképe volt ugyan a későbbi Drakula ábrázolásoknak, de korántsem ez vált a legismertebbé. A filmben Orloknak hívják Drakulát, akinek puszta említésére ijedten hallgatnak el a falubeliek. Murnau sötét tónusú fekete-fehér filmje a legijesztőbb hatást keltő feldolgozások közé tartozik, tele megmagyarázhatatlan eseményekkel. Ezek közé tartozik a londoni ügyvéd döbbenete, mikor rájön, hogy a kastélyból érte küldött kocsinak nincs hajtója, magától száguld az éjszakában.

Drakula

Minden idők leghíresebb Drakulája az amerikai Tod Browning 1931-es fekete-fehér rendezéséhez kötődik. Lugosi Béla magyar származású, Amerikában befutott filmszínész lényegében a Drakula című horror főszerepével vált igazi csillaggá. Előzőleg Lugosi 1927-ben a Brodwayon már sikerre vitte a darabot, – ennek köszönhetően kérte fel az az Universal filmstúdió Drakula gróf szerepének emlékezetes alakítására. Ez volt Lugosi életének főszerepe, ám ez egyben be is skatulyázta, mivel később is csak horrorfilmekben szerepeltették. Amikor Lugosi Béla 1956-ban, 73 évesen meghalt, kívánságára abban a vörös szaténszegélyes fekete köpenyben temették el, amelyet a vámpír szerepében viselt.

Dracula – és a Drakula, a sötétség hercege

Közel három évtizedes szünet után az angol Terence Fisher – nyolc év különbséggel – mindjárt két filmet is forgatott a vérszívó grófról: 1958-ban Dracula, míg 1966-ban A sötétség hercege címmel. Fischer nem ragaszkodott az eredeti műhöz, szabadon használta fel a történetet. Az 1958-as Draculaban a vámpírok nagy ismerője, Dr. Van Helsing kap kiemeltebb szerepet, aki Dracula grófnál vendégségben járt, majd titokzatos módon eltűnt barátja után kezd nyomozni. A doktor utána indul a Kárpátokba, és az elhagyott kastélyban rátalál barátja, Harker hullájára – vámpírharapással a nyakán. A filmbéli bonyodalmak abból származnak, hogy Van Helsing mindent megtesz a vérszívó gróf megállítása érdekében, ám ebben a környezete nem segíti.

Az 1966-os Drakula A sötétség hercege története még ennél is jobban túllép a Storker-i változaton. Itt Drakula gróf újra feltámadt, hogy levadásszon négy gyanútlan fiatalt, akik a kastélyába tévedtek. A főszerepet Christopher Lee játssza lenyűgöző tehetséggel, hiszen ebben a filmben nincs egy sornyi szövege sem, puszta megjelenésével teremti meg a vérszívó gróf veszedelmes figuráját.

Nosferatu, az éjszaka fantomja

Híres rendezők is „ráharaptak” a sztorira, így Wermer Herzog is, aki Nosferatu, az éjszaka fantomja címmel rendezett belőle filmet 1979-ben. Herzogot nem a Stoker-regény sztorija érdekelte elsősorban, ő egészen más nézőpontból közelítette meg a Drakula történetet, mint az addigi feldolgozások. A legendás sötét lény, Drakula nála magába forduló, tépelődő lény, akinek a rendező az emberi oldalát mutatja meg: az őt gyötrő félelmet, amiért képtelen meghalni. Hőse annyira magába vonz, hogy nemegyszer egynek érezzük magunkat a gyilkos lénnyel. Wermer Herzog filmjében olyan kiemelkedő tehetségű színészek alakították a szerepeket, mint Klaus Kinski Nosferatuként, Isabelle Adjani avagy Bruno Ganz.

Drakula

Francis Ford Coppolát is izgatta a történet, de 1992-ben rendezett filmjében ő is csavart egyet az eredeti verzión, ugyancsak emberi érzéseket kölcsönözve Drakulának. Az ő horror-románcának grófja is éjjelente maga mögött hagyja bársony koporsóját, és vérszívó kalandra indul, harapása nyomán pedig egyre többen csatlakoznak seregéhez. Ám Coppola fiatal lányokat gyilkoló magányos arisztokratája nemes emberi érzelemtől is szenved: hiányzik neki rég elhunyt hitvese. Egy napon azonban a kastélyába vetődő idegen medáljában felfedezni véli rég eltemetett feleségét. A vérszopó ekkor Londonba indul, hogy megtalálja a halott hitvesét megidéző gyönyörű nőt. A vérszívó grófot alakító Gary Oldman mellett olyan sztárok szerepelnek a filmben, mint Keanu Reeves, Winona Ryder, vagy a vámpírvadász Van Helsing szerepében Anthony Hopkins.

Interjú a vámpírral

Az amerikai Neil Jordan morális kérdéseket feszegető Interjú a vámpírral című 1994-es filmjében Louis, a Brad Pitt által játszott vérszívó olyan céltalanul bolyongó vámpír, aki városról városra vándorol, mígnem úgy dönt, hogy az életét szolgáló vérért cserébe, nem akar magányos ragadozóként élni az idők végezetéig. A többi vámpírfilmtől elütően a film érdekességét az adja, hogy nem csupán egy kalandos vérszopó történetet látjuk. Az öröklét és a végtelen magányosság kérdését feszegető filmben a több mint kétszáz éves Louis elmeséli egy újságírónak az addigi életét, és a Tom Cruise által alakított Lestathoz, démoni vámpírtársához fűződő kapcsolatát. Louis személyes, időnként önmarcangoló vallomása, a vámpír nézőpontjából megélt történet teszi feledhetetlenné a filmet. És Brad Pitt nagyon szerethető ebben az alakításában! A film érdekessége, hogy Lestat szerepét Tom Cruise előtt Jeremy Ironsnak és Johnny Deppnek is felajánlották, de botor módon, mindkettő visszautasította.

 

Drakula halott és élvezi

Drakula története azonban nem csak a komoly műfajt igézte meg. Mel Brooks 1995-ös Drakula halott és élvezi című vígjátéka igazi paródiájául szolgál az eredeti történetnek. A Leslie Nielsen alakította Drakula, aki elvileg a világ legveszedelmesebb teremtményeinek egyike, valójában esetlen alak, akit nehéz nevetés nélkül elviselni, mert itt inkább a hülyeségeire derül fény. Ahogy kikászálódik az odvas koporsójából a pókhálós pincéje mélyén, és elindul vadászni, az már önmagában mulatságos. A filmből kiderül: nem is rossz dolog vámpírnak lenni, csak néhány apróságra kell ügyelni: a jól megválogatott hemoglobin étrendet betartani , hajnal előtt még idejében koporsóba bújni, és – akár denevérként is sokat mozogni. Drakula kicsit ásatag ebben a filmben, a valaha rettegett gróf mára már kijött a gyakorlatból, ezért is van az, hogy néha melléharap. A film valamiképp a modern tudomány paródiája is, ebből adódóan az újkori tudomány vívmányaival felvértezett vámpírkutató, Van Helsing csakis közröhej tárgya lehet.

Van Helsing

Stephens Sommers 2004-es filmjében nem a vérszívó gróf a főhős, hanem a film címszereplőjeként megjelenő, őt elpusztítani akaró Van Helsing doktor, aki a Vatikán megbízásából küzd ellene. A vatikáni titkos szervezet szörnyvadászaként a doktor elszántan küzd Drakula, mint a Gonosz megtestesítője ellen, küldetése beteljesítéséhez azonban a nagy veszélyeket rejtegető Erdélybe kell utaznia, hogy ott végezzen a gróffal. Feladata azért különösen fontos, mert egy régi cigány család utolsó sarját, Anna hercegnőt kell megmentenie. A lány ősei fogadalmat tettek a gróf elpusztítására, és ha ő is odavész, mindannyian elkárhoznak. A film abban üt el az összes eddigi vámpírfilmtől, hogy a 20. század tömegkultúrájának ikonjait is felsorakoztatja: Anna és Van Helsing együtt száll harcba Drakula és félelmetes segítői, Frankenstein szörnyetege és a Farkasember ellen.

Az ismeretlen Drakula

Gary Shore 2014-es Drakula filmje évszázadokkal visszahátrálván az időben a középkor történelmi eseményeire helyezi a hangsúlyt. Miként a címe is jelzi, középpontjában nem a vérszívóvá változott Drakula áll, hanem az ő alakját megelőlegező Vlad Tepes, akinek itt komoly erkölcsi dilemmával kell megküzdenie. Az ismeretlen Drakula havasalföldi vajdája egy hazáját és családját féltő lovag, aki Erdély békéjét őrzi a török seregtől. Ám egy napon a szultán nagy árat kér ezért a békéért: ezer fiút, köztük a fejedelem fiát, Ingerast is. Vladnak arról kell döntenie, teljesíti-e a hódítók követelését, vagy az Ördöggel is lepaktál, csak hogy a Borgói-szorosban megállítsa az Európára törő török sereget. Ez a különös történelem szemléletű színes-szagos akciófilm azért érdekes, mert a később Drakulává változott erdélyi vajdát egészen más oldaláról mutatja be, mint ahogyan azt az eddigi Drakula filmekből megismerhettük.

Halhatatlan szeretők

A vámpírfilmek közül talán legszerethetőbb Jim Jarmush 2013-ban bemutatott, líraian depresszív filmje, a Halhatatlan szeretők. Olyan modern vámpírtörténet ez, amely szinte csak a vérszívás tényével kapcsolódik az eredeti Stoker történethez, de azért annak filozofikus gondolatára építkezve: mi végre is a halhatatlanság. A film egy emberpárról szól, Adam egy visszavonultan élő vámpír, aki zenészként tengeti életét detroiti lakásában. Egy nap újra találkozik élete nagy szerelmével, a szintén vámpír, de életszerető Eve-vel, aki hátrahagyja addigi életét a nyüzsgő marokkói Tangerben, hogy ismét Adammel legyen. A Tom Hiddleston és Tilda Swinton alakította két vámpír magányos, időtlen bolyongása során ugyan nem kapunk választ az élet nagy létkérdésére, de a film különös atmoszférája, Detroit lepusztult indusztriális világa szemben a multikulturális életszeretetet magából árasztó Tangerrel, teljességgel magába vonz.

Ne maradjanak le az ismerősök sem! Klikk a gombra a megosztáshoz:Share on Facebook
Facebook