Best of Michael Fassbender

Clock icon2017. október 17. Írta: Márki Zsófia

A cápamosolyú ír-német színész körülbelül tíz éve robbant be a mozivilágba, és a legnagyobb blockbusterek mellet zseniális független filmekben is rendszeresen megjelenik. Az ezer arcú Michael Fassbender kegyetlen földesúrtól a sérült zenészen át a szuperhősig bármit megformál, és minden alakításával eszméletlen mélységet kölcsönöz a karaktereinek. Íme a legjobb alakításainak szubjektív listája.

A szégyentelen (2011)

Bár nem egy könnyű film, mégis kultúrtörténeti darab. Steve McQueen alapvetően nem ódzkodik a nehéz témáktól, de itt egy olyan tabukkal övezett pszichológiai állapot anatómiája terül elénk, amelyről ez előtt még soha nem volt szó ilyen mélységben: a szexfüggőségről. Fassbender részéről testi és lelki kivetkőzést igényelt a film megalkotása, bár később kiderült, hogy sok helyen nem a valódi testrészeit mutatta, a zavarba ejtő jelenetekben bátran megmutatta azt a kényszeres és szégyenteljes viselkedést, amely egy függő életét övezi. A kissé klausztrofóbiás érzéseket közvetítő szűk szobaképek néha már kellemetlenül intim közelségbe hozzák a New York-i juppi sötét oldalát.

Frank (2014)

Lanny Abrahamson furcsa művei közül talán a Frank az, amelyben a legkiegyensúlyozottabban van jelen a humor és a megrendülés. A lelki problémákkal küszködő zenész, Frank egyszerre abszurd és szomorú karakterének esendőségét még a papírmasé fej mögött is átsugározza az őt alakító Fassbender. Bár nem láthatjuk soha az arckifejezéseit, a testbeszéd és a hanglejtés együttes kombinációjával mégis teljes képet kapuk a karakterről. A film elején megjelenő excentrikus művészből a film végéig felhámló rétegek után megláthatjuk a fej mögött (képletesen és szó szerint) található törékeny embert. A film során a színészi képességei mellett a zenei tehetségét is megcsillogtatja.

Machbeth (2015)

Shakespeare darabjainak adaptációi ezer számra készülnek, de Justin Kurzel Macbeth-jéhez hasonló még nem született. Maga a mű hagy kívánnivalót maga után, de Fassbender portréja a morálisan korrupt skót királyról több mint említésre érdemes. Sokkal emberibb és kevésbé patetikus alakításával alapvetően jól kiemeli Macbethet a művészién megkomponált vizuális térből. Alapvetően több helyen is másképp értelmezi a Shakespeare-i szöveget, mint ahogyan elődjei tették, ezzel az új megközelítéssel még közelebb hozva a mai nézőhöz a karaktert. A film végére a megvetéssel vegyes együttérzés egyvelege szembesít bennünket olyan emberi érzésekkel, amelyek bárkit rossz döntések felé sodorhat az életben.

12 év rabszolgaság (2014)

Nehéz lenne azt mondani, hogy Edwin Epps karakterével együtt tudunk érezni. McQueennel való közös munkájuk következő gyümölcsében Fassbender alakítását egy Oscar jelöléssel is díjazták, nem véletlenül. A félelmetes és kegyetlen rabszolgatartó elvakult viselkedése pontosan összegzi azt az ember típust, amely az USA múltjának egyik legnagyobb szégyenfoltja. A színész már a forgatókönyv olvasásakor tudta, hogy ezt a karaktert szeretné játszani, és ez a szándéka jól jelzi színészi elhivatottságát és bátorságát, mert nem minden színész vállalna el egy ilyen szerepet jó szívvel. Epps nem egy szerethető gazember, mint az X-Men Magnetója, hanem egy velejéig romlott álszent fehér férfi, aki gátlástalanul gyakorolja a birtokában lévő hatalmat. A tökéletes amerikai akcentus mellett Fassbender szemrebbenés nélkül, meggyőződéssel adja át a karaktert a maga teljességében úgy, hogy az elvei teljesen ellentétesek Eppsével. Ezt csak egy kiváló színész képes véghezvinni.

Ne maradjanak le az ismerősök sem! Klikk a gombra a megosztáshoz:Share on Facebook
Facebook