Az örök akcióhős – Bruce Willis legjobb filmjei

Clock icon2017. október 31. Írta: Kajdi Júlia

Bár a Bosszúvágy kissé értelmetlen feldolgozásnak tűnik, Bruce Willis legújabb akciófilmje tökéletes apropó arra, hogy összeszedjük, melyik korábbi műfajbeli alkotásai is sikerültek a legjobban. Rendőr, ügynök vagy éppen rosszfiú? Ha a színész neve nem is garantál tuti sikert, biztosan számíthatunk egy egyszer nézhetős akciófilmre.

Bruce Willis ha nem is feltétlen a legismertebb vagy legjobb akciószínésze a filmtörténetnek, biztosan ott toporog a lista élén. Az idő során ráragadt egy karaktertípus: makacs, a szabályokat be nem tartó, sokszor a végső lecsúszásból visszamászó rendőrt alakít. Mindig vicces, emberi és kiemelkedő a munkájában. Még ha filmjeinek egy része túlságosan is egy kaptafára megy, mi szeretjük őt a megbízható alakításaival együtt. Lássuk tehát, melyek a szerintünk legjobb Willis akciófilmek!

Red (Robert Schwentke, 2010)

A Red talán azért annyira élvezetes, mert finoman megtalálja az egyensúlyt az izgalmas akciófilm és a zsáner többi filmjének kifigurázása között. Az öniróniától fűtött filmben szinte lubickolnak a szereplők, és bár Bruce Willis talán pont a legkonvencionálisabb a bagázsból, így is süt a képernyőről, mennyire fekszik neki a lazább és viccesebb karakter. Persze az alkotáshoz legalább annyira hozzátesznek a további szereplők is: Morgan Freeman, John Malkovich, Helen Mirren, Brian Cox és Mary-Lousie Parker mind hiteles és szórakoztató alakítást nyújtanak.

No persze a történetet sem kell félteni: a heist filmekre hajazó csapat összeszedés frappáns, könnyed és nagyon vicces. Jó a megszokottnál eggyel idősebb korosztályt látni a nyeregben. Kíméletlen, precíz gyilkosok, akik a humort fegyverül használva mennek életük talán utolsó csatájába.

Sin City – A bűn városa (Frank Miller, Quentin Tarantino, Robert Rodríguez, 2005)

Képregényfilm még sosem nézett ki ennyire jól, és valószínűleg nem is fog. Persze a képi világ stilizáltsága, az extra színezés és fényelés tökéletesen szolgálja azt, hogy az egyébként brutálisan véres és erőszakos filmtől hátra tudjunk lépni egyet. Azzal, hogy ennyire különleges és erős látványvilágot teremtenek az alkotók, kevésbé érint meg minket a fröcsögő vér, a törött csontok vagy az elhulló szereplők. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az akciófilmes elemek ne lennének izgalmasan kihasználva, sőt a noir-ra oly jellemző védjegyek csak még egyedibbé teszik a művet.

Megannyi akciófilmmel a háta mögött, ez Bruce Willis egyik legkiemelkedőbb filmje. Ha valami, a Sin City örökre belénk ivódik. Willis mellett Mickey Rourke, Clive Owen, Rosario Dawson, Jessica Alba, Benicio del Toro és még sorolhatnánk hányan tesznek hozzá ehhez az élményhez. A film beránt egy világba, amely sötét, kegyetlen és misztikus. Mindenkinek kötelező darab!

A Kód neve Merkúr (Harold Becker, 1998)

Bármennyire is megbízható Willis az önfejű, makacs, de mindig szimpatikus és lelkiismeretes rendőr szerepére, ez a film nem miatta jó ennyire. Miko Hughes valami félelmetesen hitelesen hozza az autista kisgyermek karakterét. A film egyébként is izgalmas és csavaros; pofátlanul mutat rá, hogy mik történnek a színfalak mögött, ha állambiztonsági kérdésekről kell bizonyos embereknek dönteniük.

A koronát mégis a kis Simon és Art (Willis) kettőse teszi rá az alkotásra. Ahogy egyre csak próbálnak menekülni, a kapcsolatuk is szépen lassan bontakozik ki. Simon bizalmát betegségétől eredően triplán nehezebb elnyerni, míg Art jó ideje először felel valaki más életéért is. A két színész dinamikája pedig dicséretes. Fontos viszont, hogy a rendező nem a hatásvadász oldaláról fogja meg Simon figuráját. Itt van ugyan egy kiszolgáltatott gyermek, de mi inkább a zseni oldalát és a talpraesettségét látjuk. Bruce Willis karaktereit pedig ismerjük annyira, hogy a fiút biztonságban tudjuk – noha ez még így sem megy a feszültségkeltés kárára.

A sakál (Michael Caton-Jones, 1997)

A sakál azon kivételes akciófilmek egyike, amelyben Bruce Willis alakítja a gonosz karaktert, még hozzá eszméletlen hitelesen! A sakál álnéven dolgozó szuper bérgyilkost felbéreli egy orosz oligarcha, hogy ölje meg a First Lady-t. Az FBI azonban tehetetlen, hiszen a nevén kívül az ég adta egy világon semmit nem tudnak a férfiról. Van azonban valaki, aki ismeri a szokásait, tudja, hogy dolgozik, sőt, még találkozott is vele sok-sok évvel ezelőtt. Ő az ír terrorista, az éppen börtönben ülő Richard Gere. Feltételesen szabad lábra helyezik, hogy segítse a nyomozást: kezdetét veszi hát a macska-egér játék.

A film amellett, hogy tényleg izgalmas, magán hordozza a 90-es évek akcióműfajának minden bájosan nosztalgikus elemét és úgy is kémiát alakít ki a két főszereplő között, hogy azokat szemtől szembe mindössze két alkalommal látjuk. A top azonban kétség kívül Bruce Willis átváltozásai. A parókák, a kitömött test, az eltorzított arc és a vicces napszemüvegek. Mindez parodisztikusba is áthajolhatna, de Willis olyan hitelességgel hozza az általa megformált figurákat, hogy egy pillanatra sem mosolyodunk el, csak ámulunk a külső-belső átalakuláson. Mindezt úgy, hogy az összes hamis identitás alatt folyamatosan ott bujkál a precizitás, az ész és a kegyetlenség. Üdítő a színészt ilyen karakterben látni.

Die Hard 1-2-3 (John McTiernan, 1988; Renny Harlin, 1990; John McTiernan, 1995)

Hol is lehet kezdeni a Die Hard filmekkel (persze csak az első hárommal)? Az első résszel McTiernan gyakorlatilag megalkotta a tökéletes akciófilmet: okos, eredeti, pörgős, vicces, szimpatikusak a jók és zseniálisak a gonoszak. Az Alan Rickman alakította Hans Gruber ‘88 óta az egyik legjobban eltalált antagonista. De Jeremy Irons is kivételes a 3. részben. Persze ennyire erős és mély karakterekhez kell John McClane is. Bruce Willis máig ikonikus szerepe magában hordoz minden tulajdonságot, amire egy szeretni való hősnek szüksége van.

McClane bátor, sőt már-már vakmerő, ugyanakkor megbízható a legidegőrlőbb pillanatokban is. A nagyszájú és humoros rendőr azonban minden okos és átgondolt húzása ellenére is emberi marad. A Die Hard első három része szinte teljesen a földön jár: veszélyes jeleneteket és hajszál híján való megmeneküléseket itt is látunk ugyan, de a karakter sebezhető. Ki ne emlékezne rá, amikor mezítláb menekül az üvegszilánk mezőn, vagy amikor hiába próbál egy fáklyával jelezni a földbe becsapódó repülőnek? John McClane nem egy sebezhetetlen terminátor. John McClane egy átlagos ember és egy átlagosnál jobb rendőr, aki mindig rosszkor van rossz helyen. Mi pedig ezért is imádjuk őt annyira.

Ne maradjanak le az ismerősök sem! Klikk a gombra a megosztáshoz:Share on Facebook
Facebook